Helyzetjelentés, 2022. december 15
Tyűha, olyan sűrű napjaim vannak, hogy el is felejtettem egy pillanatra megállni és elgondolkodni a helyzeten. Továbbra is szuper ötletnek tartom a havi összefoglalót mert érdekes visszaolvasni azt, mi volt egy évvel vagy kettővel ezelőtt. Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen fajta naplózást (is)!
2022. december 15-én egy hajón vagyok, ugyanazon a hajón, amin egy hónappal ezelőtt is. MSC Virtuosa a neve és valójában egy hatalmas monstrum, a jobbik fajtából. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere.
Hogy vagyok? Alapvetően jól, de nagyon hiányzik már hogy ne legyenek emberek körülöttem. Sok ez most nekem így is. Legvalószínűbb, hogy a tegnapi brüsszeli kirándulás feküdte meg a tűrőképességem mert nagyon sokan voltunk. Tök jó lenne, ha kiírnák, hogy egy kirándulásra hány ember megy mert a két nappal ezelőtti Hága – Delft kirándulás például nagyon bejött, ott még maradtam volna szívesen. Ráadásul akkor az idegenvezetőnk egy 78 éves néni volt és … annyira jó ilyet látni!
Sajnos az a helyzet, hogy Magyarországon a nép valahogy felveszi azt a nézőpontot, hogy attól, hogy valaki már X éves, minden baja kell, hogy legyen. Az energiája sűrű, fekete és ragadós, az energiavámpír kifejezés nem is írja le igazán a helyzetet. Ha fél percet hallgatod az illetőt, már rosszabbul érzed magad tőle. Szerintem mindenki ismer olyan embert, akit legjobb kerülni, ha jót akarunk magunknak.
Volt egy ismerős néni, ő is olyan volt, hogy 3-4 nap regenerálódás kellett miután beszéltem vele. A teljes elenrgiaelszívás nem írja le jól a dolgot, de szerintem mindenkinek ismerős, miről beszélek. A legrosszabb, hogy azok az emberek a legnagyobb energiavámpírok, akik meg vannak győződve arról, hogy ők aztán annyira pozitívak, hogy csak na! Nem. Borzasztó érzés, amikor valaki egy mondattal képes a másik ember lelkesedését, energiáját, pozitivitását elszívni. Mert ne merd te jobban érezni magad, nehogy, hiszen akkor neki be kellene látnia, hogy az élete egy romhalmaz, hogy akár neki is lehetne sokkal jobb élete.
Ja igen. Ilyenkor szokott jönni az hogy “jó az így is nekünk” meg hogy mennyire csodás az életünk, “megszoktuk mi már a pénztelenséget”.
De amúgy meg arról van szó, hogy rosszul érzi magát attól, hogy te jól vagy mert ez azt jelenti, hogy igazság szerint az ő élete is lehetett volna jobb, ha tesz valamit. Vagyis ha bármit tesz. De nem tett semmit mert mindig volt arra valami remek kifogása, hogy éppen miért szar az élete. Tudod, amikor valaki a nagy fehér lapon képes mindig a mikroszkopikus méretű fekete pontra összpontosítani, ahelyett, hogy azt nézné, hogy amúgy a lap 99,999%-a tök jó, fehér, az élet tele van lehetőséggel, de ő csak arra az egy apró pontra fókuszál.
Na, ez a 78 éves idegenvezető néni mindennek az ellentéte.
A háború alatt született egy pincében, meg is mutatta azt a házat Hágában, majd mesélte, hogy milyen volt akkoriban, hogy merre sodorta az élet. A néniben több volt az energia, mint egy mai húszévesben, az agya pörgött és lazán váltogatott angolról németre és franciára. A fizikai állapotáról annyit, hogy látszott, hogy a mai napig is rendszeresen mozog és nem csak a turistákkal legyalogolt kilométerek miatt. Példaértékű. A néniből sugárzott az energia.
Aztán jöttek még szembe ilyen holland nénikék és valahogy egyikben sem láttam a Magyarországon megszokott keserűséget, a lemondást, a búskomorságot és korlátozott gondolatokat. Így is lehet.
Hozzáteszem, hogy a berlini edzőterembe is pont ilyen nénik jártak. Kihívás volt ugyanazt a feladatsort megcsinálom, olyan remek fizikai állapotban voltak.
Szokták mondani ilyenkor, hogy “könnyű nekik, hiszen több pénzük van.”
Legextrémebb, hogy azért ilyen jó a nyugatiaknak mert ők kaptak a Marshall segélyből, de basszus, állt volna akkor is a jobbik oldalra Magyarország. Ja, hogy így utólag az a gonosz Amerika lehetett volna olyan kedves, hogy a ruszkikkal haverkodó magyaroknak is önt egy csomó pénzt? Mennyire lett volna ésszerű viselkedés ez?
Táblázat forrása: https://tradingeconomics.com/country-list/food-inflation?continent=europe
A nagy hanyatló nyugati hajózásomon nem láttam “az elhibázott brüsszeli szankciók” hatását sehol sem. Nem láttam feszült embereket, nem láttam azt, hogy az árak az egekbe szöktek volna.
Igazság szerint a múltkor annyira ledöbbentem azon, hogy Egerben egy karfiol ezer Forintba kerül, hogy azóta mindenhol megnézem az árát.
Eddig nem láttam olyan helyet, ahol ilyen sokba kerülne. Ebben az a szomorú, hogy a hollandok, belgák, németek, franciák mind-mind lényegesen többet keresnek, mint a magyarok.
Meg amúgy is, milyen az, hogy az a “háborús infláció” jobban hat egy kívülálló országra, mint magára a háborúban álló országra?
Ukrajnában 35%-os az élelmiszereket érintő infláció, Magyarországon 43% lett hirtelenjében. Milyen az az “elhibázott brüsszeli szankció”, ami az EU 27 tagállamából csak egyben hozza azt, hogy az árak így kilőnek? Egészen véletlenül nem lehetséges az, hogy valami másról lehet szó, nem arról, hogy az “elhibázott brüsszeli szankciók” nem is Brüsszelben lettek elhibázva?
Lényeg az, hogy “Magyarország előre megy, nem hátra” és csak biztos a különutas politika miatt tűnik máshogy a helyzet. Ugye.
Pont ma láttam egy képet, hogy Magyarországon már a 20 dekás trappista sajtot is biztonsági dobozba teszik.
Na, szóval ez a helyzet.
Mi van a vírussal?
Németországban van valami izé, ami főleg a gyerekeket támadja de a felnőtt, ha elkapja borzasztóan kidől.
Most olvastam, hogy tridémia fenyeget Magyarországon, ami a covid, az influenza és ez az RSV nevű izé közös támadására utal. Még nem találkoztam ezzel a kifejezéssel, és remélem, hogy egyik részével sem fogok találkozni a közeljövőben. Szedem is a vitamint 🙂
Mik a tervek?
Jön az évvégi nagy leállás és úgy szerveztük a dolgot, hogy minden munkálatnak legyen vége, így vélhetően egy hétig a házikóban leszünk és csak a miénk lesz a ház, nem lesz ott szaki, aki bármit csinálna. De jó lesz! 🙂