Budapesten jártunk

Körülbelül félévente Budapesten töltünk egy-két napot, ekkorra időzítjük az ottani elintézendőket, beiktatunk néhány kulturális programot, amiből az szokott kisülni, hogy két nap tömény mászkálás, “ezt is megnézzük, oda is elmegyünk”. 
🙂 
Most is így volt. 

Jártunk fogorvosnál, voltunk az Inidgo indiai étteremben, voltunk moziban, fürdőben és egy másik indiai étteremben is. 

De kezdjük az elején. 

Lisztferihegyen a szokásos hatalmas sor tolongott a 4 (vagy csak 3?) jegyautomata előtt.
Miért nincs több masina?
Miért természetes az, hogy a turiszt, amikor megjön a gépe még fél órát sorakozik a gép előtt? 
Oké, int Schönefelden is szokott sor lenni, de mióta nagyon beindult a turizmus errefelé, képesek voltak a rendelkezésre álló gépeket megtöbbszörözni. Az aluljáróban 12 masina van és bizony személyzet is van, aki segít a tanácsgtalan turisztnak. 

A Deákig közlekedő busz tömött volt már befelé is. Csak halkan kérdezem meg, hogy ha lenne igény rá, akkor miért nincs megtöbbszörözve a kapacitás? 

A metrópótló a szombati dugóban totyogott az Astoriáig, el is késtünk, pedig minden emberi számítás szerint oda kellett volna érnünk időben. De nem sikerült. 
A fogorvosnál gyorsan végeztünk, majd mivel igen éhesek voltunk, elindultunk a Frici papa kifőzdéjébe

Ha nem ismered a helyet, akkor ez az igazi magyaros, menzás kajálda, nem magas árakkal, viszont jó kajával. Széles a választék és még szörp is van. Ha épp Budapesten járunk, akkor egyszer-kétszer  szoktunk ott enni. 
Igenám, de az évtizedek alatt a helynek híre ment külföldön is és egyre több a spanyol, így amikor odaértünk, azt tapasztaltuk, hogy nemhogy dugig van a hely, de a járdán sem fértek már el a vendégek a bejárat előtt és igen sokat kellene várni a bejutásra is.
Azt meg pont nem tudtuk megtenni mert éhesek voltunk. 

Kitaláltuk, hogy elmegyünk az Indigóba, bár oda csak vasránapra volt asztalfoglalásunk.
Pont mákunk volt mert volt még másfél órára egy szabad asztal nekünk, így gyorsan megkajltunk.
Legnagyobb bánatunkra a naan adagok a felére csökkentek és a butter chicken pedig fűszermentes lett. Mondanám, hogy olyan németes, de még csak az sem.  Sikerült egy kifejezetten édes csirkés ételt előállítani. Nem volt jó, pedig hónapok óta arról álmodoztunk, hogy majd ha elmegyünk az Indigóba, milyen jót fogunk enni. Hát, nem. 

Kajálás után viszont már olyan fáradtak voltunk, hogy inkább elmentünk a szállásra de ha már pont arra jártunk, sétáltunk egy jót a csodálatosan kivilágított belvárosban. 
Budapest szép! 


Egy háromcsillagosban foglaltam szobát három főre. És már megint belenyúltunk a szarba. 
Nem arról van szó, hogy ingyen akarok extra jó szállást Budapesten, de épp ott tart a dolog, hogy a következő már egy négycsillagos szálloda lesz, ami lehetőség szerint nemzetközi szállodalánc tagja lesz mert … el vannak kurvulva a szállásadók. Nem kicsit.
Végigutaztuk az egész világot, de annyi csalásgyanús, jólfotózott ellenben szar, valótlant állító, és még sorolhatnám milyen szállásba nem akadtunk, mint Budapesten.  Pedig körültekintően foglalok. És nem sikerül. Legközelebbre marad valamelyik nagynevű szálloda. 

Szóval a szállás szar volt röviden és tömören, hiába a 3 csillag.
Nem, nem azért mert finnyás vagyok. 
Valakihez beköltözni 2 éjszakára meg olyan izé. Azt nem szeretném. 

Vasárnap reggel a reggeli viszonylag jó volt. Svédasztalos reggelihez volt szerencsénk, ami legnagyobb örömömre tartalmazott olyan régimódi sertésmájkrém konzervet is. 
Nagy kuriózum ám ez annak, aki évek óta nem látott ilyet. 🙂 
Persze megettük, íze, mint régen. Zsíros, nyomokban májat tartalmazó plasztik termék. 

És ettem rudit! Gesztenyéset és egész jó volt. 🙂 

Reggelit követően kisebb bolyongás után (pláza) úgy döntöttünk, hogy majd később kinyomtatjuk az esti operajegyünket.
Probléma: nem lehetett kártyával fizetni, viszont a nálam lévő bontatlan  tízezresből visszaadni 9900 forintot meg … szóval azt sem. 

A fürdőben sokan voltak. Egyre többen járnak a Dandárba, pedig… 
Pár éve még rendszeresen volt olyan luxushoz szerencsém, hogy rajtam kívül senki nem volt a medencében, de ez már rég elmúlt. 
Sokan voltak, pedig az eső is elkezdett esni 🙂 

Hideg téli eső a 6 fokban… 🙂 de ez sem rettentette el az embereket. 
Vagy 3 órán keresztül dagonyáztunk és szuper volt 🙂 

Eljövetelkor feltöltöttem a nálam lévő termoszt az ivókútból jövő vízzel, melyről kiderült, hogy rohadtul büdös. Szó szerint. 😀 
Persze mire kihült, addigra már nem volt romlott záptojás szaga szerencsére az íze pedig kifejezetten jó volt. 🙂 

Taliztunk valakivel az Oktogonon, majd elmentünk a Taj Mahal indiai étterembe. 
Igen, megint indiai mert Berlinben elég lájtosan fűszerezik még az indiait is, míg mivel a magyar konyha lényegesen fűszeresebb, mint a német, ezért Magyaroroszágon mernek fűszereket tenni az indiai ételekbe. És ez jó. 

A Taj Mahal mindig holtversenyben volt nálunk az Indigóval, de most kiütéssel nyert a Taj Mahal. Sokkal autentikusabb és sokkal finomabb volt minden. 

Ebéd után gyorsan elmentünk a Westendbe, moziba. A Bohemian Rhapsodyt néztük meg. 

Annyira tetszett a film, hogy szerintem az elmúlt évek egyik legjobb filmjét láthattuk. 
Itt az előzetese, ha nem láttad, vagy ha láttad és jó lenne visszanézni egy picit: 


A film annyira telített minket, hogy utána már egyszerűen nem volt kedvünk elmenni az Erkelbe (“Operába”) megnézni az előadást, inkább hazamentünk. 

Csúcsszuper volt a film!

Másnap reggel összeszedtük magunkat és jöttünk Berlinbe és Frankfurtba, ki hova tartott éppen. 

Hát, ennyi volt a magyar hétvége. 

Jó volt. 

Volt, ami meglepett? 

Volt!
 Az, hogy semmi nem változott. 
Az viszont egy jó nagy gyomros volt, hogy láttam, hogy a propaganda mindenhonnan dübörög. Hogy a moziban a film előtt “szaporodj magyar!” reklám volt, kiemelve a szülőség szépségeit és persze árnyoldalait. 
Mindezt egy film előtt, egy moziban. 

Másik, ami nagyon meglepett, hogy reklámozzák a postát. Hogy rendelje az ember a postahivatalba a csomagot. 
A magyar postára. 

Ahol a csomagok elvesznek vagy hiányosan érkeznek. 

Nem is értem.