Budapest – Berlin

Mostanában hetente járok Budapestre mert több dolog is egyszerre van folyamatban, ott kell lenni.

Leszögezem, hogy bár imádok utazni, de ilyen gyakran már irtó nagy macera az utazás, még akkor is, ha minden egyes látogatás alkalmával valami kis kultúrát is csempészek a napba.

Két napom rámegy

Bárhogyan is szervezem, rámegy 2 munkanap és ez azért gáz, mert nem tudok a magam (elég gyors) tempójában haladni.
Akkor is rámegy két napom, ha reggel megyek, este jövök. Ma például teljesen agyhalott és munkaképtelen vagyok mert tegnap Budapesten voltam.
Még jó, hogy nem kell “rendes” munkahelyre bejárnom dolgozni.
(Mellesleg, szerintem ha másnak dolgoznék, egyáltalán nem zavarna, ha egész nap csak bámulok ki a fejemből és nullát haladtam, de mivel az én esetemben nem erről van szó, és amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra módon dolgozom, ez gáz mert irtóra idegesít, hogy képtelen vagyok bármit elvégezni.)
Miért megy rá két napom?
Mert rosszabb esetben hajnali 3:20-kor föl kel kelni és elindulni, jobb esetben egy óráva később. Nem ezzel van a legnagyobb probléma mert eleve 4-5 körül felkelek nyáron magamtól, hanem azzal, hogy az egynapos Berlin-Budapest fordulók 21 órás tömény intézkedéssel, talpalással, szervezéssel telnek.

Egy csomó pénz elmegy Budapesten

Budapest drága. Jó, igen, tudom, Berlin sem olcsó város, de én itt vagyok itthon, míg ha Budapestre megyek, akkor mindenért fizetni kell. Nem főzhetek magamnak itthon kávét, hanem kávézóba megyek, nem főzök magamnak (és a diétámnak megfelelő, egészéges) ebédet, hanem valahol máshol kell megoldani a dolgot, ami valószínűleg tartalmaz olyat, amit egyébként nem ennék meg.
Tutira megyek könyvesboltba is és bár csak azokat a könyveket veszem meg hagyományos offline kiadásban, amik nem érhetőek el ebookban, de a könyvesboltban is otthagyok heti elég sok pénzt. (Különben is otthagyok egy csomó pénzt.)
Mindig veszek olyan dolgot, amit Berlinben vagy nem lehet kapni, vagy csak macerásan, esetleg sokkal drágábban vagy tetemesen sok postaköltséget kifizetve. Szóval drága.
Sok apróságra elmegy egy csomó pénz.

Felzaklat

Aki benne él és naponta ezt látja, hallja, olvassa az óriásplakátokon és az újságokban, vagy látja a tévében, annak nem tűnik fel, hozzászokik.
Amikor évente egyszer megyek Budapestre, az olyan, mint egy erős gyomros, ha félévente megyek, az is elég sokkoló tud lenni, de így, hogy mostanában hetente járok és néha két napot is ott vagyok, így egyre megszokottabb.
Miről van szó?
Arról, hogy a két ország mentalitása teljesen más.
Ha az ember évente egyszer megy Magyaroroszágra, kap egy durva fordított kultúrsokkot. Ha hetente megyek, csak meglep, hogy a kormány már megint képes volt tovább ásni lefelé a gyűlölködésben és valószínűleg újabb vagynokat költött a plakátokra.
Fejlődés? Haladás? Azt nem szoktam látni.
Derűs közhangulat, jókedv az utcákon? Azt sem szoktam látni.
Remény a szebb és jobb jövőben? Pf…


Műanyagok mindenhol

Mindig meglep, hogy mennyire sok műanyagot használnak Magyaroroszágon. Műanyag pohár, műanyag tányér, műanyag evőeszközök műanyagba csomagolva, szívószál is mindig dukál.
Budapesten az emberek alig hordanak magukkal fém termoszt, ami itt teljesen alap. (Nálam is van mindig.)
Berlinben már tök rég fa evőszközöket használnak, ami azért jó – én nagyon szeretem – mert sokkal masszívabbak, mint egy műanyag villa vagy kés és sokszor lehet használni.
Tavaly például a teljes Ázsiai körúton egy olyan fa villa volt velem, amit a Kottbusser Tornál lévő grillcsirkésnél kaptam.

Szóval furcsa, hogy csak addig jutnak el az emberek, hogy paráztatják magukat és egymást, “jaj, mind meghalunk” de semmit nem tesznek azért, hogy elkerüljék a katasztrófát.

Régen hogy tudtam megenni???

Vannak durva pofára eséseim is. Nem mondom, hogy teljesen megváltoztattam a táplálkozásom, mert ha olyanom van, akkor amit akarok, azt megeszem.
De…
Pár hete reggel be kellett mennem a Köki Terminálba (vagy hogy hívják, asszem így) és a Szamosnál vettem egy adag pogácsát, amivel különösebb probléma nem volt mert finom volt. (Leszámítva, hogy egy mikrogramm olyan anyagot sem tartalmaz, amit jó lenne megennem.)
De vettem egy Eszterházy tortát is. A legnagyobb kedvencem volt régen.
Most azon tűnődtem, hogy a tökbe tudtam én ezt megenni? Nagyon zsíros, nagyon tömény, nagyon cukros, nagyon fúúúúúj 🙁
Szörnyű volt!

Szerelmes vagyok a Wizz új repülőjébe!


Nagy, kényelmes, van hely a lábnak és csak 65 perc a repülőidő Budapest és Berlin között.
A Ryan az ócska, régi gépeivel ugyanezt a távot 15 perccel több idő alatt teszi meg és mint a hering, úgy utazunk.

Asszem már csak háromszor kell mennem 🙂

Elvileg csak háromszor kell mennem, ami nagyon szuper dolog!
Nem, nem azért mert utálom Budapestet, hanem azért mert irtóra sok időmet és energiámat elveszi ez a hetente utazgatás.
De ha muszáj, akkor muszáj. Menni kell.