Last Updated on 2025-12-15 by Kis Mukk
Kalandosra sikeredett nem Afrika-kerülő utunk egyik állomása Barbados volt. Hat évvel ezelőtt jártam itt először, már akkor is nagyon tetszett, de azóta annyi minden történt, és láthatóan jót tett ennek a pici szigetországnak az elszakadás az angol koronától.
2019 decemberében bejártuk az egész szigetet, megismertük a történelmüket, a legszebb helyeket, a legérdekesebb sztorikat, és természetesen csodálatos tengerpartokon is jártunk. Most viszont úgy voltunk vele, hogy bár lenne még mit nézni, inkább irány a tengerpart, mert az hiányzik azóta is a legjobban. Barbadosnak pedig egészen kivételesen kellemes tengerpartjai vannak.
Tegnap, amikor lebegtem a tengerben, és nagyon nem volt kedvem kimenni a partra, azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg ennyire finnyás lettem-e. Mióta megismertem a karibi tengerpartokat, máshol szinte be sem megyek a vízbe. Ne gondold ezt sznobságnak, mert nem az: egyszerűen ezek a partok annyira tökéletesek, hogy jobbat már elképzelni sem tudok. Lehetne versenyeztetni a különböző szigetek tengerpartjait, de őszintén? Annak semmi értelme.
Most három tengerparton jártunk, és mindhárom szebb volt, mint az előző. Talán a Carlisle Bay volt a legszebb, de ott rengeteg turista volt, nagy volt a nyüzsgés – bár még így sem annyira, mint mondjuk Lido di Jesolóban csúcsszezonban. December elsején jártunk Barbadoson, egy nappal korábban nemzeti ünnep volt, így valószínűleg sok helyi megnyújtotta a hosszú hétvégét.
Egy cuki piros bulibusszal mentünk, a sofőrünk pedig teljes komolysággal vette a feladatát, és láthatóan örömét lelte abban, hogy a kis csoportunk egyre hangosabb és egyre lelazultabb. Induláskor közölte, hogy van ingyen ital, minden, amit csak el tudunk képzelni, és rum punch is – ami azért extra, mert Barbadoson működik a világ legrégebbi rumgyára, ami ráadásul ma is aktív. Persze kizártnak tartom, hogy drága, prémium rumot töltögetett volna, de az tény, hogy a löttynek volt hatása.
Na, vissza az elejére. Az első tengerpartunk a Rockley Beach volt. Maga az álom. Tényleg. Szinte senki nem volt ott rajtunk kívül, pálmafák a parton, kristálytiszta víz – hát mi más kell egy télből frissen kiszabadult európainak decemberben? Az ember azonnal beájul az ilyesmitől, teljes joggal.
Itt henyéltünk egy darabig, ami nagyjából annyit jelentett, hogy én nem akartam kijönni a vízből, mert annyira kellemes volt.
De egy ilyen gyönyörű szigeten vétek lenne csak egyetlen tengerpartot megnézni, így a következő megállónk egy közeli hely lett: a Pebbles Beach.
Itt már egy kicsit több ember volt, de főleg helyi családok jöttek le kisgyerekekkel, mert a víz nagyon lassan mélyül, teljesen gyerekbarát.
A sofőrünk mesélte, hogy a teknősök eredetileg itt élnek, de mivel a Carlisle Baynél etetik is őket, érthető módon inkább ott gyülekeznek. És valóban: azon a parton láttuk, ahogy vagy ötven ember lebeg a vízben mentőmellényben, lefelé kémlelve – mindenki teknőst keresett.
Általános volt, hogy ezek a tengerpartok jól felszereltek: van öltöző, zuhanyzó, és mindegyiken lehetett enni-inni, ami azért egy hosszabb strandolós napon nem elhanyagolható szempont.
Amikor ilyen tökéletes tengerpartokon járok, mindig végigfut az agyamon, milyen jó lenne, ha legalább évente pár hetet itt tudnánk tölteni. Ilyenkor persze elkezdem nyomozni az árakat és a lehetőségeket, és rendszerint jön a felismerés: ezeken a világhírű, szinte garantáltan jó idővel és tökéletes tengerrel megáldott helyeken sokszor olcsóbb egy hét, mint a Balatonnál.
Ha az odaút árát is beleszámoljuk, körülbelül 30-40%-kal drágább egy hét Barbadoson, mint egy hasonló színvonalú balatoni szállás. Ami elgondolkodtató, mert az élmény nagyon nem ugyanaz. Talán nem is olyan meglepő, hogy az emberek lassan leszoknak a Balatonról.
Én legalábbis sokkal szívesebben mennék januárban két hétre Barbadosra, mint júliusban a Balatonra. Milyen jó lenne visszajárni ide, heverni a finom, hófehér homokban, ami annyira puha volt, mint a liszt – és még leszedni sem volt egyszerű a lábamról.
Egy dolog viszont nem jött össze Barbadoson: nem kaptam repülőhalat. Valószínűleg az előttem érkezők felfalták a teljes készletet, de majd legközelebb bepótolom a rántott repülőhalat.
A barbadosi kiruccanásunk összességében nagyon jól sikerült. Emlékezetes marad a sofőrünk, a bulibusz hangulata, és az a lelkes büszkeség, ahogyan még plusz köröket tett velünk, hogy megmutassa a szigetét.
Imádtuk.
Visszamennénk.
