Ami mindig kimarad. Szubjektív, csak erős idegzetűeknek!

Kimarad és kihagyok egy csomó dolgot a berlini beszámolókból, nem véletlen.
Felfogtam, hogy itt más az élet.

Nagyon más, mint Magyarországon. Egy csomó mindenben jobb és egy csomó mindenben rosszabb.

Már nem mesélem a Magyarországon maradt ismerősöknek a legújabb meglepetéseimet, a “jé, ezt így is lehet?!” élményeket.

A két ország egyre inkább eltávolodik egymástól, egyre jobban nyílik az olló és felfogtam, hogy az emberek már nem akarják azt hallani, hogy máshogy is van élet, hogy máshogy is lehetne csinálni a dolgokat.
Nem akarom elmondani már mindenkinek, hogy mennyire máshogy működik itt minden, hogy milyen az, amikor a helyi apeh nem azt feltételezi rólad, hogy egy aljas adócsaló vagy, hogy milyen az, amikor kiszámítható az életed, amikor lehet tervezni a jövőbe akár évtizedekre előre is.
Nem akarom már elmesélni mert értem, hogy aki Magyarországon él az vagy teljes egészében az utolsó agysejtjéig beveszi a kormány dumáját vagy ellenzi azt, de az esetek nagy többségében leginkább az a kényelmes(nek tűnő) helyzet, hogy olyan mélyre dugja a fejét a homokba, hogy ne haljon bele,  még ne fulladjon meg, mert nem akarja tudni azt, hogy máshogy is lehet. Mert az fáj.

Kurvára fájhat azt hallani, hogy igen, van olyan ország, ahol működnek a dolgok, ahol van levegő, van tágasság és elfogadás, ahol az emberek megélnek a fizetésükből, ahol még arra is marad hogy rendszeresen eljárjon otthonról szórakozni, urambocsá’ évente többször el tud menni nyaralni. Oda, ahova akar, nem oda, ahol a legolcsóbb.

Ez fáj.

Fáj, hogy míg a magyar ember szétgürizi magát és akár több állása is van, de egyről nemhogy a kettőre, de még a másfélre sem jut, évek hosszú harca után sem.

Iszonyúan fájhat, hogy a fenenagy gyűlölködéssel főleg egymást utálták meg – ha az egymás utálatlát lehetett még fokozni egyáltalán- hogy a puska visszafelé sül el, hogy a többség által migráncsnak nevezett emberek ebből semmit nem vettek észre, ellenben a társadalom …

Fájhatna, ha rájönnénk, hogy egy migráns akkor telepedne le Magyarországon, ha hülye lenne. De nem az.

Az a 2017-es adatok szerint 200.000 magyar, aki úgy gondolta, hogy majd Németország lesz az a hely, ahol jól érezheti magát és ahol majd megerősödhet minden szempontból, az jól döntött?
200.000 a hivatalos adatok szerint. Ez mennyi lehet valójában? Sejthetjük, hogy sok. Sokkal több.

Ja, igen, van még másik 400.000 aki az EU más tagállamaiban él. Ez a hivatalos adat.

Nagyon sokan szavaztak a lábukkal. Jól tették?

Fájhat, ha szembenézünk vele, hogy Magyarország egy apró pötty a térképen, hogy csak annak nagy, aki annak akarja látni. Hogy a vágtató magyar gazdaság igazából csak egy totyorgó, rengeteg sebből vérző félholt sebesült.

Ez nem azt jelenti, hogy itt feltalálták a tutit, az egyetlen frankót, és itt kolbászból van a kerítés és nutella folyik a csapból. Nem. Itt is vannak gondok, de nem az elemi gondok vannak, vagy más számít nagy, hatalmas problémának.

És annyira “furcsa”, hogy amikor a velejéig fideszhívő ismerősnél beszélgetés közben kicsúszik a számon valami olyan, aminek nem lenne szabad.
Amikor kicsit “kilóg a lóláb” és a magyar médiából üvöltött “tényekkel” szemben kiderül az emberünknek, hogy kurvára nem úgy van ahogy azt harsogják.
Amikor visszakérdez számomra (vagy a külföldön élők számára) teljesen alapvetőnek érzett/tudott dolgokra, mint egy kisgyerek, aki meghallja, hogy a másik oviscsoportban minden pénteken csokitorta van tejszínhabbal, miközben neki csak ecetes tojáslevest adnak.

Szomorú dolgok ezek és be kell látnom, be kellett látnom, hogy mennyire igaz az, hogy bármilyen hazugságot elhisz az ember, ha azt sokat mondják.

És sokat mondták.

Elhitték.

Az utolsó szóig.

Még az is, aki amúgy ellenzi a rendszert.

És innentől kezdve magyarázhatnám, hogy mekkora faszság azt állítani, hogy Berinben este 6 után nem mernek az emberek kimenni az utcára.

Hogy mennyire hamis kép az, hogy külföldön (értsd: mindenhol, ami nem Magyarország) a menekültek hosszú tömött hodákban vánszorognak az utcákon.

El tudom magyarázni bárkinek, hogy itt este 6-ig van a munka mert a német kényelmes? El tudom magyarázni, hogy amint 15 fok fölött van a hőmérséklet itt kitör a nyár, a buli, az emberek kint ülnek a parkokban, beszélgetnek, jól érzik magukat? Hogy az emberek dúdolnak, énekelnek az utcán?

El merem azt mondani egy fideszhívő migránsfélőnek, hogy eddig egyetlen összetűzésem volt itt bárkivel és az egy magyar hajléktalan volt?

El merjem mondani, fel merjem homályosítani, hogy míg “jaj de jó, kevesebb a hajléktalan Budapesten!” ez valójában azt jelenti, hogy ide exportálták őket? Mert a hajléktalan is a lábával szavazott és szépen eljött ide, ahol kap ellátást rendesen.
El merjem azt mondani, hogy nem a menekültek itt a probléma, hanem a magyar és lengyel, román hajléktalanok?
Vagy emléítsem azt, hogy lett egy csomó olyan “honfitársunk” aki egy kibaszott szót sem tud magyarul, vagy ha igen, akkor csak néhányat, de mégis magyar útlevéllel flangál, mert ő “erdélyi magyar/jugó/felvidéki/stb”? Elég csak bemenni a nagykövetségre ügyintézési időben hogy az ember szembesüljön vele.

Mikor veszi ki a társadalom a fejét a homokból?

Szerintem egyhamar nem.

Nem, mert akkor szembe kell nézni azzal, hogy nagyon elbasztuk/elbaszták, hogy idejében kellett volna ágálni egy csomó minden ellen, de nem tették, nem tettük.

Elcsesztük.

Most meg fáj még hallani is egy csomó dolgot, aki meg látja a dolgok másik odalát az már nem mondja el. Teljesen fölösleges.
Így maradok annyiban, hogy “igen, jól vagyunk, minden rendben”. Mert ez így is van.
Minden rendben van.

Már nem mesélem el, hogy mekkora a szakadék a két ország, a két gondolkodás között. Nem említem, hogy a szakadék minden nappal egyre csak mélyül és meneküljön, ki merre lát!