Azt hiszem rövid leszek mert 2023 március közepén túl sokat dolgozom és embertelen mennyiséget nyomkodom a laptopomat, így örülök, ha nem kell bámulnom.
A Nagy Terv következő fázisába léptem és jó szokásomhoz híven, nem arra törekszem, hogy minden nap szarrá dolgozzam magam életem hátralévő részében és majd „de jó lesz ez így” halálom napjáig, hiszen, „aki nem dolgozik, ne is egyék”.
De ez is milyen elavult és végtelenül káros gondolat mert aki ezt elhiszi, bevette, hogy „a pénzért keményen meg kell dolgozni” az tényleg arra van kárhozatva, hogy szétdolgozza a testét, agyát és ne jusson egyről a kettőre. És arra is számíthat, hogy az összes olyan lehetőségre nemet mond, amikor nem az idejét vagyis az életét adja el pénzért. Mindegy mennyi pénzért.
Órabér.
Kifizetik az ember életének egy részét, és soha nem kapja vissza az időt, amit más gazdagodására fordított és ráadásul olyan dologgal töltötte az életét, ami őt tökre nem érdekelte, kínnak vette, semennyiben nem járult hozzá a személyes fejlődéséhez. „Hát, ilyen az élet, ezt kell szeretni.”
Szóval nem. Augusztus végéig hajlandó vagyok sokat dolgozni, ez rengeteget jelent mert még a hétvégéimet is hajlandó vagyok erre áldozni, de ha nekem utána megint lesz pár évem, amikor SEMMIT nem kötelező, muszáj, kell csinálni, akkor már kijön a matek szerintem. És ez a terv. Megint.
Olyan ez, mint amikor felszállunk egy vonatra, ami jó messze visz minket, de át kell szállni sokszor. Ez az egyik állomás, amikor másik vonatra szállok.
Elnézést a ködös fogalmazásért.
Amúgy mi van 2023 március közepén?
Tavasz!
Ez az első nap, amikor elmondhatom, hogy jön a tavasz mert idén valami irtó pocsék tél volt. Ilyet még nem láttam itt, hogy hó essen több napon is.
Nem maradt meg emlékeim szerint, és nem is az a hatalmas hóesés volt, de volt olyan idén, hogy 3-4 centi hó is takarta a tájat.
Nem tudom, Putyin milyen gombokat nyomkod, de leállhatna vele. Nem jött össze a játéka.
A hanyatló nyugat
Ha nem olvastad, akkor jobb, ha tudod: hanyatlunk, fázunk és éhezünk. Persze ez csak annak igaz, aki a tévét bámulja egész nap vagy a kormánysajtón él, a valóság egész más.
Annyira sínylődnek ezek a szerencsétlen nyugati emberek, hogy rekordot döntött a Ferrarik eladása az év első pár hónapjában. Tragédia! Hát, mi lesz így?!
Meg az árak is csökkennek. Szörnyű! 😱
A boltban az árak siralmasak
Ne ijedj meg, ez sem igaz. A gyerek mondta, hogy a magyar bolti árak töredékéért lehet Berlinben bevásárolni és akkor a minőségről még nem is beszéltünk.
Mit viszünk?
Hamarosan áttesszük a székhelyünket egy kis időre Magyarországra. A ház elkészült belülről, idénre maradt a terasz megcsinálása, ami úgy lesz, hogy először el kell bontani ami van, aztán egy szép nagyot (40 négyzetmétereset) felhúzunk a helyére. Két teraszunk van, ez a hátsó, az első az maradni fog akkora, amekkora most.
A kerítést is megcsináljuk hamarosan, az ól meg el lett bontva, szóval szabad a pálya.
Szóval áttesszük a székhelyünket egy kis időre Magyarországra, de apránként jönnek a gondolatok, hogy „ezt is kell vinni meg azt is”.
Rettenetesen utálom azt, amikor egy hús rossz minőségű, amikor kifolyik belőle valami lé. Ez Magyarországon teljesen normális, talán nem is tudják az emberek, hogy ez máshol nincs így, hogy a hús nem zsírból, valamilyen ismeretlen eredetű folyadékból és csak mellesleg áll húsból.
Szóval fogunk vinni húst. Nem sima húst hanem jó minőségű marhahúst, ami itt mindenhol és bárhol elérehető. Hozzáteszem, hogy itt a marha nem az a rágós rettenet, amit Mo-n lehet kapni, mert a hús itt (amit én szoktam venni, ráadásul bio husi) nem kiszuperált tejelő marhából, hanem húsmarhából származik.
Szóval hiányozni fog a minőségi élelmiszer ezért amit lehet, viszünk magunkkal.
A zöldségekkel az lesz, hogy majd megtermelem magunknak.
Veszünk egy autót
Tajtikát fogjuk megvenni. Tajtika az az autó, akivel tavaly jártunk 2-3 hónapon át és egy kedves nagymama, de nagyon kényelmes és szerettük az összes bajával együtt.
Miért veszünk autót?
Az autóvásárlás ötlete már vagy 2-3 éve itt van, de most elégeltük meg a dolgot.
Az van, hogy Magyarországon szükségünk van autóra mert nem vagyunk az otthonülő fajta és a Volánbusz (vagy mi jár mifelénk) meg nem a barátunk, így az X napos ottlétünkre kiszámoltuk hogy a napi 7000 forintos bérleti díj az már majdnem egy használtautó ára, de … . Itt jönnek a kérdések és a gondolkodás: Az autót tartani kell valahol. Mi nem autóval járunk (mármint nem sajáttal) Berlinben, Magyarország és Berlin között meg akkor mennék kocsival, ha nagyon muszáj lenne, szóval ezernyi kérdés volt, amire válaszolni kellett magunknak és az jött ki a végére, hogy megvesszük a Tajtikát, a tavalyi bérautónkat és akkor a matek is kijön és ha esetleg az autó tovább bírná mint idén nyár, akkor meg már jobban jövünk ki a dologból.
Itt most fel lehet hördülni, hogy „már megint csak a pénzt nézi” de úgy őszintén, te kifizetsz önszántadból egy nyárra 700.000 – 1 000 000 Forintot autóbérlésre? Nem, nem kapod vissza ezt a pénzt, miután már nem használod az autót. Na? Ja, kifelejtettem, hogy tegyél le mellé másfél millió forintot letétbe, hátha ellopnád az autót vagy hátha kárt teszel benne.
A másik verzió: egy Tesla valahogy mindkettőnknek a nagyobb vágya, mint egy pöfögős autó.
Teslával sokat szoktunk menni Berlinben, sőt, ha épp áll a környéken (bérautó formájában) akkor azzal megyünk. A pöfögősökkel nem igen szoktunk járni. Szóval a távlati cél egy elektromos autó Magyarországra, de ameddig nincs a tetőnkön napelem, addig ez csak egy vágy.
Ennyi van 2023 március közepén azt hiszem. A helyzetjelentés előző részeit itt olvashatod.
Tervezés, megvalósítás, új ötletek, sok munka.
Fenti kép: Gerd Altmann a Pixabay-en