2020 összefoglalása nem utazós témában

Basszus, azé’ ez nem semmi év volt!
Ennyi feszültség, ennyi bizonytalanság, hirtelen változás még soha nem volt és remélem nem is lesz. Utáltam, hogy nem lehet előre tervezni, hogy beláthatatlan hosszú ideig nem megyünk sehova. Főleg, hogy a beláthatatlan hosszú ideig az nekem körülbelül egy hónapot jelent. Mióta van útlevelem (mióta lehullott a vasfüggöny és lehet utazni szabadon) nem volt túl sok olyan időszak, amikor nem mentünk sehova, de ami ennél is fontosabb: mindig tudtam, hogy mikor megyünk és hova és volt mit várni.
Most nincs ilyen.
Mielőtt elkezdtem ezt a posztot írni, belenéztem az általam nagyon kedvet urlaubspiraten oldalra, hátha van valami. És ott vettem észre, hogy … hiába írják oda, hogy flexibilis jegy, átrakható máskorra és hiába igen jó ajánlatok vannak, egyszerűen nem hoz lázba. Bizonytalan.
És akkor ott van, hogy végre megszülték, hogy hogyan lehet remote office-ban lenni és teljesen betarthatatlan a dolog mert le kell adni a pontos címet 2-3 héttel előbb, hogy honnan akarunk nyomulni, ami azért necc mert úgy tök őszintén… mi van ha szar a net a lefoglalt szálláson vagy kényelmetlen az ágy vagy nem megfelelő az elhelyezkedése vagy mittomén. Másrészt 2 hónapra lehet csak elhúzni a csíkot egyszerre, harmadrészt meg GDPR országnak kell lennie, de az meg lényegében lefedi az EU-t esetleg valamelyik távolabbi, mondjuk karibi szigetet, ahol meg nagyon magasak az árak ha az ember bármit csinál, főleg, ha két hónapra megy. Meg persze van Argentina, Uruguay, Korea, Japán meg Új-Zéland. 
Mindegy, nem féltem magamat, ki fogom én találni meg semmi nem tart örökké…

2020-ban itthon dekkoltunk rengeteget. Nem volt olyan, hogy minden nap kimentünk volna a Britzer Gartenbe vagy a Garten der Weltbe, mert ahhoz hogy kijussunk valamelyikhez, közlekedni kell, azt meg nem szeretem mostanában. A járvány első hullámában minden hétvégén kimentünk a parkba, de most a második, harmadik hullámban már csak sétálni járunk el. 
Hozzáteszem, hogy míg 2017-ben napi átlagban majdnem 9000 lépést tettem, idén már csak 5400 körül és ez nem jó mert az edzőtermek is bezártak, az enyém meg ráadásul csődbe is ment, így meg hízok itthon mint egy disznó. 

Hogy mikor lesz vége? 

Na… három napos mély depit okozott az, hogy az RKI pár nappal karácsony előtt csinált valami táblázatot, amiben az volt hogy … 🤬🤬
a 60 alattiak majd 2021 decemberében kezdhetik magukat oltani. Hozzáteszem, hogy ez 48 millió embert jelent és egy év alatt 30, maximum 40 milliót tudnak beoltani. NORMÁLIS?! Ezzel párhuzamosan jöttek a hírek a vakcina-útlevélről meg ilyenekről, hogy aki nincs beoltva annak nyista a kultúra meg az étterem meg ilyenek. 
Nem mesélem el, milyen érzés volt amikor belegondoltam, hogy az RKI szerint még itthon kell – elnézést- baszni a rezet 2-3 évig. 
Fontos kiemelnem, hogy itt nem volt kijárási tilalom, mint Magyarországon, itt az a technika – mert tényleg az ember az első- hogy mindent bezárnak, így csak sétálgatni van értelme elmenni itthonról. Merthogy csak a “bót” meg a “gyóccertá” van nyitva. 

Nem mondom, hogy nem hiányzik az, hogy beüljünk egy étterembe és együnk valami jót vagy hogy a kávézóba kiüljünk vasárnaponként és ott töltsük a napot olvasással, ha már nem megyünk ki egyik parkba sem. 

Mindegy. 

Szar ez, úgy ahogy van. 

Ja, RKI-s sztori vége az, hogy pár nappal később az egészségügyi miniszter mondta hogy mindent megtesznek azért, hogy legyen elég oltás és az év közepére (konkrétan így fogalmazott) hogy aki oltást akar, az megkaphassa. 
Merthogy itt nem az a probléma, mint Magyarországon hogy az emberek nem akarnak oltatni, hanem itt az a “probléma” hogy nincs elég oltóanyag mert ha jól számoltam, akkor a lakosság lassan 80%-a oltatná magát és kb. tízszer annyian vagyunk mint a magyar lakosság. (Aki Mo-n tartózkodik.) 

Mi volt még idén? 

Olvastam egy csomót meg a Voiz-nak hála (tényleg hatalmas nagy hála és szerelmes pillantások, satöbbi a kitalálóinak!) hallgattam is egy csomó hangoskönyvet.
Idén 86 könyvet olvastam el, ami sokkal több, mint amennyit valaha gondoltam volna, de lesz ez még jobb is! Voltak kedvencek meg olyan is, amit többet nem olvasnék el. 

Persze nem mondom, hogy tragikusan pocsék év volt 2020. Hasznos volt, az biztos. Utaztunk egy csomót, amiről itt írtam egy összefoglalót. 

Szóval a 2020-as év nem volt a kedvencem, akkor sem, ha senkim nem halt meg koronában, mi is jól voltunk, de valahogy nem a kedvencem.