Nyelviskola Berlinben

Pár hónapja a DeutschAkademie-be járok.
Nagyon tetszik és rendszeresen meglep, mennyire máshogy működik egy itteni nyelviskola, mint egy magyar.

  • Nagyon fontos különbség, hogy rengeteg diák van, legalábbis tanfolyamok kezdésekor a nagy fehér táblát teljesen beborítják a sárga lapok, amikre fel vannak írva diákok nevei, csoportja, a terem száma és a tanár neve.
    Tehát időben kell jelentkezni. Az időben azt jelenti, hogy 4 héttel a tanfolyam indulása előtt.
    Egy tanfolyamon 11 ember van. Mindig.
  • A termek ehhez mérten nagyok, tágasak, kényelmesek, általában körben elhelyezett asztalok vannak, hogy mindenki tudjon mindenkivel beszélni. A székek kényelmesek. (Ezt azért emelem ki, mert Budapesten csomószor összecsukós trogyoga székeken ültünk)
  • A beiratkozásnál szintfelmérő van, ami nem papír alapú, hanem tableten kell megoldani különböző feladatokat, de nemcsak kiválasztós feladat van, hanem szövegértés is.
  • A tesztekre külön tesztíró terem van, több tablettel.
  • Ha mindez megvan, akkor besorolják az embert egy szintre.
  • Tankönyvet a tafolyam első napján lehet vásárolni, az óra kezdete előtt 15 perccel, és ügyelnek arra, hogy megfelelő számú könyv és munkafüzet legyen.
  • Van minőségi garancia és midenféle garancia. Például 2 korábbi csoporttársam nem bírta tovább az elég gyilkos tempót és simán átrakták őket másik csoportba, vagy visszafizették a pénzüket.
  • Nem használnak fénymásolatot. Semmilyet sem. Ez elég érdekes volt először, mert Magyarországon rengeteg fénymásolatot használtunk, nélküle elképzelhetetlen volt egy-egy óra. Itt nem így van.
  • Van színes papír és nem spórolnak vele. A nyelviskolákban ahol dolgoztam Magyarországon, mindig probléma volt, hogy nincs papír, ki mennyit használ, itt nem. Ráadásul színes papírokat használnak.
  • Minden teremben két nagy (szerintem a piacon kapható legnagyobb méretű) tábla van. Ez arra kell, hogy a diákok mindenfélét tudjanak az órán felírni a táblára. Ragozásokat, szórendet, szavas feladatokat szoktunk felírni rá. Ez arra vezethető vissza, hogy nincs szódoga, de semmiféle dolgozat sincs. Helyette van ez a táblás móka, ami azért jó, mert rengeteget tanulunk egymás hibáiból.
  • Van táblafilc dögivel. Ez azért nagy dolog, mert azokban a nyelviskolában, ahol tanítottam Magyarországon vagy nekem kellett vennem a filceket, vagy úgy adták, mintha valami különleges, nagyértékű dologról lenne szó. Itt ki van téve tartókba mindenféle színű táblafilc és szabadon lehet velük “garázdálkodni”. Nyilván senki nem lopja el. (Budapesten el kellett velük számolni emlékeim szerint és a főnök esténként ecettel feltöltötte őket, amitől iszonyat büdösek voltak)
  • Nagy a nyelviskola, a Wittenbergplatzon lévő épületben 3 szintet foglal el, legalább 30 teremmel.
  • A tanfolyam második napján bejön az órára az egyik titkárnő és elmondja, hogy AZNAP tudunk regisztrálni a következő tanfolyamra. Kifizetni 2-3 héttel később kell, de nagyon fontos jelezni, hogy jönni akarunk, különben nem lesz hely.
  • Mivel akik itt tanulnak mind külföldiek, a titkárnők sok nyelven beszélnek.
  • A tanfolyam indulása előtti pénteken kapunk egy emailt, amiben minden szükséges infó benne van, és felhívják a figyelmünket arra, hogy sokat kell tanulni itthon. Ami nem is csoda, hiszen 16 nap alatt tanulunk meg egy könyvet, de a valóságban még nem volt ilyen “hosszú” tanfolyam, mert a tanárunknak mindig van valami elintézendője és már volt, hogy 13 nap alatt végeztük ki a könyvet.
  • Minden tanfolyam indulását lehet tudni egy évvel korábban. Most például jövő szeptemberig ki van írva, hogy mikor lesznek, milyen szinten a tanfolyamok.
  • Vannak szünetek. Körülbelül 2-3 havonta van egy hét szünet beiktatva, karácsonykor kettő hét a szünet. (Ez nekem furcsa, mert Magyarországon egymás után voltak a tanfolyamok, így elég húzósak voltak azok az évek, amíg nyelviskolában dolgoztam, szabadság és szünidő nélkül, évekig.)
  • Minden héten kapunk egy emailt, amiben van egy link, ahol leírhatjuk a véleményünket, észrevételeinket, tanácsainkat, névtelenül, ha akarjuk. Érdekes módon reagálnak is rá, tehát nem csak marketing az egész.
  • Nincs jelenléti ív, de ha valaki nem jár rendszeresen az órákra, akkor rákérdeznek, hogy mi van vele, miért nem jön, ráadásul nem mehet a következő tanfolyamra míg nem csinálta meg a tesztet. Ha valaki rendszeresen ott van az órán, akkor nem kell tesztet írnia.
  • A tanárnak van szünete két csoport között. Mindig van 15 perc szünete, így legalább szusszanhat egyet. (Magyarországon nem volt szünetem sosem két csoport között)
  • Minden héten van pénteken találkozó. Ekkor különböző programokat szerveznek a biciklis városnézéstől egészen a sörözésig, mindenféle volt már, ezek a találkozók ingyenesek.
  • Van wifi a suliban -bár én még sosem használtam.
  • Van gép ami ad (nagyon) hideg vizet és teának való forót 🙂 Utóbbinak nagyon örülök mert így délutánonként legalább egy liter teát megiszok 🙂

Mégis milyen itt tanulni? Érdekes. Nagyon tetszik, hogy mindenféle országokból jönnek az emberek és legalább egy kicsit megismerhetjük egymás kultúráját, gondolkozását és nyelvét.
Az órák legviccesebb része az mostanában, hogy koreaiul, kínaiul, magyarul, lengyelül és mindenféle egyéb nyelveken elmondjuk egy német szó jelentését.
Másik érdekes dolog, hogy számunkra alap dolgokat nem ismernek mondjuk az ausztrálok, vagy nekem tegnap volt érdekes eset, hogy Marokkóban a kínaiakról azt gondolják, hogy macskát esznek, Magyarorszgágon meg inkább azt gondoljuk, hogy kutyát esznek. Persze egyik állat sem mindennapos fogás, szerencsére. Vagy hogy az ausztrál csoporttársam nem tudta mi az a Trabant és azt hitte, hogy csak hülyítjük azzal, hogy papírból van egy autó. Aztán kitárgyaltuk azt is, hogy miért volt paírból, ami meg az orosz csoporttársat lepte meg, mert ő meg nem tudta, hogy a nyersanyagokat oda szállították.
Érdekes ám néha egyedül európaiként tanulni egy csoportban!
Rengeteget ad tanulás élményéhez ez a sok apró érdekesség. 🙂