Az ITB Berlin szuper volt 2017-ben is!
Ennyi zene, ennyi stílus, ennyi íz, áh, leírhatatlan!
Idén kihagytuk az európai országok többségét, de jártunk a spanyoloknál, akik a tavalyihoz képest igencsak takarékon működtek. A görögök viszont belehúztak, hoztak magukkal minden jót, és érdekesség képpen idén végre kijött Santorini is mint külön régió, nagy meglepetésemre ők voltak a legaktívabak. Még Nichteri bort is hoztak, hozzá az összes Santorinin beszerezhető útikönyvet. És még frapét is kaptunk, igazi görög frapét 🙂
Az országok közül idén számomra emlékezetest Korea, Nicaragua és Panama alkotott.
Korea hozott magával 2 csapatot: az egyik lányokból állt, akik énekeltek és táncoltak, és egy fiú csapatot akik vmilyen harcművészetben voltak igen profik. Olyan előadást nyomtak a srácok, hogy tátott szájjal bámultam őket 10 percig. De ezen kívül hoztak virtuális síugró sáncot, amit ki is próbáltam 🙂 Sikerült 177 métert ugranom, elsőre! Azt hiszem, nagy tehetség vagyok. (kár, hogy félek mindentől, ami csúszik, viszont: de jó, hogy legalább virtuálisan volt merszem kipróbálni! :D)
A panamaiak hoztak magukkal egy együttest, és olyan, de olyan számokat játszottak, hogy jó lett volna maradni még egy pár napot. Nem mellesleg, elérték a céljukat mert már bánom, hogy nem vettük meg azt az error fare-es jegyet oda pár napja. Szóval Panama igencsak feljött a listán a tegnapi produkció láttán.
Nicaragua pedig… példát vehetne róluk az összes kiállító! Bár Magyarország méretű országról van szó, de összesen 5 fővel jöttek, viszont elhívták az egyik itteni együttest. (A dobos és a congás pasi ismerős volt látásból a maratonokról.) Szóval, egyrészt olyat még nem láttam itt az ITB-Berlin utazási kiállításon, hogy a közönség táncoljon, énekeljen, de nekik sikerült ezt elérni. És nem az volt a felállás, hogy az együttes énekelt, a kiállítók meg ülnek, neeeem, mind jött és táncolt, senki nem volt a pultban. Közben osztottak kávét (ez általános volt az összes kávétermelő országnál, Etiópia még le is ültette a népet hozzá) rumot, és énekeltek, táncoltak. Hihetetlen mit hozott ki a napból az a maroknyi csapat!
Kolumbia egy viszonylag nagy területen gazdálkodott, és nekik is sikerült nagyot alkotniuk, tőlük az „égből” lelógó fülhallgatók tetszettek, amikben különböző zenék szóltak és ezeket a zenéket lehetett elküldeni magunknak 🙂 Szuper ötlet!
Aztán ott van ellenpéldának Thaiföld. Ők régiónként, városonként voltak szétszedve. A pattayai részt egyetlen lány népszerűsítette: nagyon szép tradicionális ruhában illette magát, de mivel feltűnően szép volt a lány is meg a ruhája is, igen sok ember figyelmét felkeltette.
Nagyon, de nagyon borzasztó volt Mauríciusz standja. Hiába volt nagy, de a kutya nem volt az egész területen, nem voltak értelmes prospektusok, pedig egyrészt szükségünk lett volna valami infóra, másrészt jó lett volna valakivel beszélni, de erre nem kaptunk lehetőséget.
Viszont Kijev! Kijev az egyik kedvenc városom, és idén tök véletlenül mentünk el a standjuk mellett és olyan, de olyan angol nyelvű útikönyvet kaptam, külön térképekkel, hogy lesz mit csemegéznem esténként. 🙂 Nagyon örülök neki!
A Maldív szigetek standjánál sikerült egy nagyon kedves és segítőkész lánnyal beszélni 🙂 Szuper ajánlatot is küldött nekem később, emailben. 🙂
A transzszibériai vasút is érdekelt, ott is elég jó felvilágosítást kaptunk, bár nem az az árkategória jött Berlinbe, amire én kiváncsi lettem volna. (5.000 eur és 9.000 eur között volt az ajánlat, fejenként, és igen, ha itt szerez magának pár utast, akkor már megérte idejönnie)
A légitársaságok közül sokat kipróbáltunk, a legjobban a Turkish ülése tetszett. Nyilván nem a turista osztály ülése, hanem a business 🙂 volt benne masszázs is! 🙂
Összegezve: az ITB Berlin még mindig bejárhatatlan méretű, hiába jár 3 buszjárat is a pavilonok között, egyszerűen nem lehet egy nap alatt megnézni, akkor sem, ha az ember csak 3-4 országért megy oda. (Kivéve ha az ország magasról szarik a lehetőségre, lásd Mauríciusz, mert akkor 1 perc az egész) Két napra nem mennék, mert szerintem akkor is esélytelen bejárni, igaziból egy-egy nap kellene egy kontinensre, de annyi ideje meg nincs az embernek.
A magyar standról: sajnos már megint nem sikerült kihasználni a lehetőséget. Nem sikerült sem emlékezetest, sem szépet, sem finomat alkotni. Nem értem a dolgot, hiszen lenne mit mutogatni, az ország szép, jók a borai, finom a kajája, van egy csomó világöröksége, de megint, mintha nem az lenne a cél, hogy az országot megismertessék az utazókkal. Mintha takaréklángon ment volna az egész, pedig -gondolom- komoly összeget költöttek a berlini megjelenésre.
És nem kellett volna messze menniük: szólni a Molnár kürtőskalácsnak -van Berlinben Molnár kürtőskalácsos és jobb, mint Magyarországon!- hogy jöjjön, süssön itt kalácsot, az emberek meg kaptak volna egy papírt a kalácsdarab mellé, hogy tessék, itt lehet kapni (4 eur egy kürtős az Alexanderplatzon a Gelériában, a főbejárattal szemben) Borászatilag meg (ha nem akarnak messze menni) itt van Berlinben a Borsó, ami magyar termékekkel ÉS borokkal foglalkozik.
Vagy valamelyik magyar borászt megkérni, hogy jöjjön, hozzon bort. Nem hiszem, hogy semekkora üzleti lehetőséget nem jelent, ha egy cég meg tudja mutatni magát egy ilyen sok embert vonzó kiállításon.
Példa: a páromat megmasszírozták, és annyira tetszett neki, hogy havonta elmegy majd a masszőrhöz. Mennyibe került a nőnek a thaiföldi standon belül ott lenni? Nem hiszem, hogy sokba -ha egyáltalán valamibe került, hiszen a stand „értékét” is növelte ottlétével- viszont legalább 200 embernek be tudott mutatkozni és meg tudta mutatni tehetségét. És mennyit fognak nála otthagyni a szalonban ezek az emberek az ITB Berlin után? Sokat.
Nem mindig az a jó üzlet, ami azonnal pénzt hoz.
A magyar standon amikor arra jártunk a következő „tevékenység” zajlott: a terület közepén volt egy vízesés. Három kiállító azzal szórakozott, hogy nagyon lassan, óvatos mozdulattal a vékonyka vízsugarat egymásba terelték. Hát, gratulálok! Ezért voltak ott?! 🙁
Nagy csalódás volt a magyar stand. Remélem jövőre sikerül összeszednie magát az országnak és valami jót kitalál, vagy motiváltabb embereket hoz. Biztosan van egy csomó ember, akik jól ismerik az oszágot és égnek a vágytól, hogy egy ilyen hatalmas kiállításon utazóknak, bloggereknek, más szervezeteknek és országoknak is bemutassák a csodálatos Magyarországot.
Jó lenne már egyszer úgy hazajönni az ITB Berlinről, hogy fúúú… a magyar stand mekkora király volt!
