„Négy nap lehangoló szürkeség után végre kisütött a nap” írja valaki. Ugyanabból a városból, ahol én is tartózkodom, élek.
Szerintem meg tegnap is csodás idő volt, ma is az van! 🙂
Mert mire fókuszálunk? Arra, hogy van néhány felhő az égen, vagy arra, hogy amúgy süt a nap?
Én arra, hogy süt a nap. Ha valaki azon sopánkodik jó magyaroschan, hogy de szar az idő, akkor bármilyen idő is van, az nem lesz elég jó neki.
De ezt nálam sokkal jobban megfogalmazta egy venezuelai Budapesten lakó blogger: „a magyarnak tökéletesen mindegy milyen idő van. Nem jó, ha süt a nap. Nem jó, ha esik az eső, de az sem, ha hideg van, az sem ha meleg van. A magyarnak semmi nem jó, lényegében bármilyen időjárásra panaszkodik, ahelyett, hogy elfogadná, és örüllne az aktuális időjárásnak”.
Hát, ennyi.
Az tény, hogy a berlini időjárás nagyságrendekkel kiegyenlítettebb, mint a budapesti. Nincsenek benne 60 fokos különbségek. Stabilan -10 és +30 között van, nem -20 és + 40 között. És az a 10-10 fok nagyon nagy különbség! Pont az, amikor szarráfagysz a hidegben vagy amikor hőgutát kapsz nyáron.
Gyakran esik az eső?
Nézzen körbe az illető, és állapítsa meg, hogy itt zöldebb a fű, a fák zöldellnek, nem száradnak ki, nagyságrendekkel tisztább a levegő.
Tipikus valamit, valamiért dolog.
Én azt hiszem, jobban viselem az esőt, mint a hetekig tartó szmogot. De ez nyilván mindenki vérmérsékletétől függ.
Lehet a szelet is utálni itt, de az hozza a tengerről a friss levegőt. Szerintem friss levegő is kell a városnak.
🙂
