Bangkoki élménybeszámoló

Ázsiai körutunk utolsó teljes napja

Előző bangkoki élménybeszámolóink.

Mert egyszer mindennek vége lesz, de sebaj, megyünk még világgá 🙂

Igen, bocsánat, még hiányzik egy csomó nap, lassan azokkal is végezni fogok, igyekszem.

Reggel viszonylag korai ébredés után elindultunk, először reggelit kerestünk valahol.
Bangkoknak sok előnye (és hátránya is) van, az egyik az, hogy rengeteg a turista -ami egyébként iszonyat nagy hátrányt is jelent annak, aki nem bírja a tömegturizmust, mint mi – de a globalizáció és a turizmus pozitív hatása, hogy találtunk egy McCafét, ami nem tartozik a kedvenceim közé, de egy hónap után végre kaptunk nem vödörrel (!) mért cappuccionót, hozzá rendes sütit, felbecsülhetetlen volt!

Egyébként visszatekintve, Tiomanon volt tök jó a kávé. Jó, a lehetőségekhez mérten ott volt a legjobb. Sajnos nem fotóztam le, de úgy nézett ki, hogy egy átlagos pohárban (3 decis) volt az alján egy adag sűrített tej, fölötte víz, de lebegett benne egy nagy kévéfilter, ami olyan volt, mint egy naaagy teafilter, csak kávé volt benne.

Reggeli kávé után fogtunk egy taxit.

Még nem meséltem, de a taxisok el vannak kurvítva Bangkokban. A többség -nem csodálom- nem akarja a taxiórát használni, hanem mond általában egy olyan összeget, ami neki megfelelő, de valójában általában az órával mért összeg többszöröse, minimum duplája, pofátlan esetben ötszöröse, tízszerese.
Beszállás előtt mindig tisztáztuk, hogy taxiórával mennénk, de körülbelóül a taxisok 20%-a hajlandó csak használni. Tapasztalat szerint a pink taxisok hajlamosabbak taxiórával furikázni az embert.
Szóval taxit fogni nem egyszerű Bangkokban, kell hozzá némi türelem, viszont regneteg a taxi, így nem arról van szó, hogy az emebr ott áll az út szélén fél órát és semmi, hanem miután lepattan az egyik taxiról, körülbelül 10 másodperc múlva ott a következő.
Amúgy a nagyon nyugati turisztok csinálják azt, hogy rögtön igent mondanak a legképtelenebb összegre is, így nem csoda, hogy próbálkoznak ezerrel a taxisok a random, magas árakkal.

 

A Wat Arunhoz mentünk először. (link hozzá)

Wat Arun (más átírás szerint Vat Arun) a hajnal temploma, a Csaophraja folyó másik partján van.

Leghíresebb építménye a fönti képen is látható hatalmas torony, ami díszítése nagyon szép.
Minden elismerésem annak, aki körülbelül 10 évente felújítja, kézzel (!), aprólékosan újrafesti a falat egy speciális fehér festékkel, letörölgeti a csempedarabokat egyenként.

A Vat Arun-nál elég sok időt tölöttünk, nagyon érdekes hely ez, bőven van mit nézn mert nemcsak egyetlen templom van, hanem rengeteg épületből áll.

Mekkora türelem kellhetett ahhoz, hogy egy ekkora templomot ilyen aprólékosan díszítsenek? Jó, mitagadás, közelről nem akkora  csoda, de az összkép a lényeg.

Vat Arun megcsodálása után hajóval átmentünk a Csaophraja folyón.

Jólszervezett ám a dolog mert nem kell keresgélned, gondolkodnod, leszervezték a derék thaiok. 4 bahtért átvisznek egy nagy csónakon (hajón) a másik partra, hogy a Wat Pho-hoz be tudj menni.

A Wat Pho a másik csoda! (link hozzá) 
Kihagyhatatlan!

Ez egy buddhista templom és arról híres, hogy ott látható a Fekvő Buddha.

 

Igen, kicsit furi a kép, mert ez a szobor HATALMAS. Nyilván nem annyira arányos ha az ember élőben látja, de lényeg az, hogy nagyon, de nagyon nagy szoborról van szó, a világ (egyik) legnagyobb felvő Buddhája.  46 méter hosszú és 15 méter magas szobrot alkottak meg 1832-ben III. Rama király parancsára.

Egy külön épületben van, amiben „csak” ez az egy szobor van, illetve a háta mögött rengeteg adománygyűjtő kancsót láttunk.
Ennek az amúgy téglából épült aranyozott szobornak a lába (talpa) lélegzetelállító.
Nem a nagysága miatt – bár 20 négyzetméter-, hanem a kidolgozottsága miatt.

Közelebbről nézve pedig így néz ki:

Egy ilyen kocka körülbelül 20 centis ám és nagyon részletgatdag.
Nem emlékszem mennyi volt ide a beugró, de megérte!
Egyébként vizet is adnak a jegy mellé, nagyon rendes tőlük, úgyis midnen turiszt ki van tikkadva mire megnézi a 90 darab tornyot, a nemtom hány épületet, miegymást.

 

Szerintem csak erre a komplexumra érdemes hagyni legalább 3-4 órát, ha az ember még masszíroztatni is szeretne, ahogy mi is tettük, akkor többet.
Miért itt masszíroztattunk? Mert innen indult a thai masszázs, itt oktatják a jelentkezőket a mai napig is.
Itt nem olcsóbb egyébként, mint máshol, viszont jól csinálják!
Nem kell félni, hogy az ember teljesen leizzadva masszíroztat mert előtte áttörölgetik alaposan, a masszőr sem akarja szagolni az ember izzadtságát egy órán keresztül. Egyébként van egy órás és félórás program, és mindenféle masszázstechnikák közül lehet választani.
A masszázst egy külön pavilonban végzik, hűtött helyen, utána pedig adnak teát, tehát tényleg gondolnak arra, hogy az ember kidől ennyi csoda megtekintése után.

Mire idáig jutottunk már elég késő volt, ahhoz képest, hogy 5 körül a szabónál kellett lennünk megint, hogy felmarkoljuk az összes rendelésünket.
Még szerettük volna megnézni a királyi palotát, de letettünk róla mert iszonytatóan sokan álltak sorba előtte és úgy voltunk vele, hogy majd legközelebb megnézzük, mert -már írtam valahol – Bangkok és Kuala Lumpur remek közlekedési csomópont Európából indulva, így kihagyhatatlanok egy viszonylag költséghatékony utazás tervezése során.
Szóval megyünk még Bangkokba, az tuti, minden nemtetsző dolga ellenére valószínűleg nem fogjuk tudni kihagyni.

Fotóegyveleg a napból:

 

Hihetetlen micsoda kincseket rejt Bangkok!

Ázott kutya szaga is volt mellé, meg nagyon vakarózott is.

Növények mindenhol

Itthon meg tornázhatunk egy darabig, mire megnő szép nagyra…

 

Este tettünk még egy kört a Khao San roadon, masszíroztattunk egy utolsót, majd összecsomagoltunk a szállásunkon, hiszen jött értünk a taxi hajnali 5 órára. (vagy 4-re? nem emlékszem már)

Mi a konklózió? Tetszett-e Bangkok?

A templomok gyönyörűek, az nem vitás. De ha az ember megnézte az összeset, akkor marad az, hogy egy nagy, büdös, koszos, zsúfolt város, tömve turistákkal a világ mindnen részéről és ez összességében visszataszító. A thaiok mosolya pedig valószínűleg nem őszinte mosoly. Belőlünk élnek turisztokból, ezt nagyon jól tudják.
Jó a thai kaja? Annak, aki szereti, annak biztos.
Nem akarom teljesen lefikázni Bangkokot, mert majd a tizedik látogatás után tudok jobb véleményt mondani, de ne essünk tőle annyira hasra. Szerintem.